A
10./11. században az alapítók korában járt a Roxfortba, a Mardekár ház
tagjaként. Tetszett neki Hollóháti Heléna, aki sokszor kikosarazta.
„– Azután beteg lett…
és a halálos ágyán az volt minden vágya, hogy még egyszer láthasson engem,
hűtlen leányát. Egy férfit küldött a keresésemre, aki sokáig epedett értem, de
akit én mindig kikosaraztam. Anyám tudta, hogy ő nem nyugszik, amíg rám nem
talál. Harry várta a folytatatást. – A Szürke
Hölgy mélyet sóhajtott, és hátravetette a fejét. – A férfi felkutatott az
erdőben, ahol rejtőztem. Nem voltam hajlandó vele tartani, s ettől haragra
gerjedt. A báró mindig is forrófejű ember volt. Felbőszítette az ellenkezésem,
féltékeny volt a szabadságomra – és ledöfött. –
Mikor észhez tért és látta, mit művelt, elkeseredésében önmaga ellen fordította
a fegyvert, amivel elvette az életem. Évszázadok múltak el azóta, de még mindig
gyötri a bűnbánat, még mindig hordja láncait… Van is oka vezeklésre – fejezte
be keserűen a szellem.”
Harry
Potter és a Halál Ereklyéi – Hollóháti Heléna
Azóta a Mardekár ház szelleme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése